Interjú Vanessával a mentális egészségről

1. A külsőd mellett te nagy figyelmet szentelsz annak, hogy a belsőd is egyensúlyban legyen. Logikus gondolatnak hangzik, mégis sokan elhanyagoljuk a mentális egészségünket. Te hogyan látod a környezetedben, eleget foglalkozunk azzal, hogy lelkileg is rendben legyünk?

– Most már én is nagy figyelmet fordítok a belső egyensúlyomra, de ez nem mindig volt így. Sőt, hogy őszinte legyek, alig néhány éve kezdtem el én is alaposabban foglalkozni ezzel a témával. A munkám teljesen kiszámíthatatlan, amit egy olyan rendszert szerető és mindent előre megtervező személynek, mint amilyen én vagyok, nagyon nehéz feladat volt elfogadni.  Bonyolult volt megszokni, hogy semmit nem tudok megtervezni és egyik pillanatról a másikra minden borulhat. Iskola mellett folyamatosan dolgoztam, és mivel mindkét területen jól akartam teljesíteni, ez nagy nyomást helyezett rám. Az iskola után pedig jött a szabadúszó “főállás”. Ez ismét nagy nyomást jelentett, de természetesen tisztában vagyok vele, hogy ezeket mindig saját magamnak kreáltam. Egy idő után azt vettem észre magamon, hogy folyamatosan stresszelek, képtelen vagyok elengedni magam és állandóan görcsben vagyok. 

– Éreztem, hogy ez az állapot nincs éppen a legjobb hatással az egészségemre, de mégsem foglalkoztam ezzel annyira. Ugyanakkor a fizikai jólétemre, a fittségemre folyamatosan figyeltem és egyre jobban elkezdtem belemélyedni ebbe a témába. Ekkoriban kezdtem el összekötni a két területet, és ekkoriban került előtérbe a mentális jólét témaköre is. Plusz a férjem sokszor mondta, hogy miközben rengeteg időt, energiát és pénzt költök az egészségemre, a fittségemre, a mentális jólétemmel nem törődöm. Pedig ugyanúgy kellene erre is tekintenem, mintha egy edzővel edzenék, és mindent az alapoktól kezdenék megtanulni. Hiszen ha fejben nem vagyok kiegyensúlyozott, hogyan hozhatnék meg fontos döntéseket, hogyan viselhetném el a terhelést és a stresszt?

– Úgy látom, hogy a környezetemben kevesen fordítanak erre elég figyelmet, pedig mindenkinek nagyon sokat segítene a mindennapi életében, főleg ebben a mai, rohanó és rengeteg stresszes helyzettel járó világban. 

 

2. Közismert tény az életeddel kapcsolatban, hogy tizenégy évesen, tehát gyerekként már külföldön modellkedtél. Kevesen gondolunk azonban bele abba, hogy ez milyen nyomást és traumát jelenthetett számodra. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?

– Ha visszagondolok, még mindig csak pozitív emlékeim vannak arról az időszakról, de a legelső tokiói utam nagyon nehéz volt. A mai napig elcsuklik a hangom, ha visszagondolok arra a napra, amikor Apa hazautazott és én egyedül maradtam. Természetesen az a két hónap, amit kint töltöttem, felejthetetlen élmény volt és rengeteget tanultam, barátságokra tettem szert. Viszont most, hogy már egy ideje pszichológushoz járok, és elkezdtem válaszokat keresni bizonyos reakcióimra, a viselkedésemre, rájöttem, hogy sok trauma ért és sok nehézséggel szembesültem. Még mindig nem cserélném el azokat az éveket, viszont ha anno tudom, hogy mik segítettek volna, vagy ha több figyelmet szánok a mentális egyensúlyomra, sokkal könnyebb lett volna kezelnem bizonyos helyzeteket.

 

3. A pandémia lelkileg mindenkinek megterhelő volt, így többet beszéltünk arról is, mennyire fontos, hogy a mentális jóllétünkkel is foglalkozzunk. Te hogyan élted meg a járványt, megviseltek-e a történtek?

– Utólag visszatekintve, el sem hiszem, hogy mekkora pánik uralkodott el rajtunk és mennyire meg voltunk ijedve! Bevallom, nagyon nehezen éltem meg azt a helyzetet. Először is sokat kellett utaznom a munkáim miatt, pedig akkor egyre több európai országban jelent meg a vírus, és dolgoznom kellett, pedig már nagyon nem akartam. Akkor még ciki volt félni a koronavírustól, rengetegen viccelődtek vele és hülyének nézték az embert, ha maszkot vett fel. Aztán amikor Olaszországban elkezdtek városokat és régiókat lezárni, akkor mindenki megszeppent. 

– Budapesten voltam, amikor hívott a vőlegényem, hogy ha másnap nem szállok fel egy repülőre és megyek ki Sydneybe, valószínű, hogy a következő pár hónapot külön fogjuk tölteni. Míg én hazavezettem, Rahil – ma már a férjem! – megvette a repülőjegyemet másnapra. Gyorsan összepakoltam, és este már azt próbáltuk kitalálni a szüleimmel, hogyan kerüljük ki a kocsisort az osztrák-magyar határon, hogy időben kijussak a bécsi reptérre. A határtól harminc kilométeres sor torlódott fel az osztrák oldalon. Tényleg mintha egy katasztrófafilmben lettünk volna. Nagyon félelmetes volt. 

– Plusz ismét rám telepedett egy teher, hogy egy ilyen ijesztő és veszélyes szituációban kit is válasszak? A vőlegényemet, vagy a szüleimet és a testvéreimet? Teljesen mindegy volt, mert tudtam, hogy így is, úgy is lelkiismeret-furdalásom lesz. Rémisztő volt látni a történéseket, és azt, hogy folyamatosan zárnak be országok. Szörnyű volt a bizonytalanság, nem tudni azt, hogy mikor fogok tudni ismét dolgozni. Hogyan lehet majd utazni? Nekem a munkám kulcsfontosságú része az utazás. Hogyan fogok tudni majd maszk nélkül stúdiókban lenni? Minden irányítás kicsúszik a kezeid közül es semmit nem tudsz befolyásolni… 

– Az első két hétben nagyon magam alatt voltam, sokat sírtam és pánikoltam, viszont Rahil segített erősnek és pozitívnak maradnom. Ekkoriban rengeteget jógáztam és edzettem, és ez segített a legjobban, hogy fejben nyugodt és erős legyek. Az is sokat segített, hogy Sydneyben voltam és csodás idő volt, illetve ott viszonylag gyorsan elkezdték feloldani a korlátozásokat. Megtanultam, hogy muszáj pozitívnak és kitartónak lenni, illetve elkezdtem felkészülni arra, hogy ha nem tudok modellkedni a koronavírus miatt, egyből elkezdek keresni valami alternatívát. Mindig legyél nyitott, és ha valamit nagyon akarsz, azt el fogod érni! Közben igyekeztem nagyon kevés időt tölteni a hírek és álhírek olvasásával, de azért próbáltam tájékozott maradni. A közösségi média olyasmi, amivel folyamatosan próbálom megtalálni az arany középutat, hogy meddig tesz jót nekem, és mikor kell leraknom. Előbb- utóbb minden jóra fordul.  

 

4. Milyen stratégiáid vannak a mentális egyensúlyod megőrzésére?

Nekem a legjobban a sport, az edzés, a jóga vált be. Nem is tudnám az életemet elképzelni nélkülük. Felborulna minden. Az egészséges táplálkozás is fontos. Persze én sem vagyok szent, és eszek mindenfélét, viszont fontos, hogy az alapok jók legyenek. A jó közérzetemen ez is sokat segít. Ezt követően a légzésgyakorlatokat és a meditálást említeném, bár utóbbi még mindig nehezen megy. Az is fontos, hogy valakivel olyan dolgokról tudjak beszélni, amiket a családdal vagy barátokkal nem feltétlenül osztanék meg. Ez lehet egy pszichológus, vagy egy coach. A naplóvezetés is működik nálam. Sokat segít nekem, ha ki tudom magamból írni a terheket, gondokat. Szeretek olvasni és ezáltal kikapcsolni és elvonulni egy teljesen másik világba, miközben fejlesztem is magam. Fontos, hogy könyvet vagy ebook-ot használok, hogy a figyelmemet ne vonja el a közösségi média és hasonló felületek. Jó stresszoldó a zenehallgatás és a tánc. A stresszt egyből elfelejtem, kikapcsolok, feltöltődök, a zene magabiztosságot ad és jókedvre derít! Ezek természetesen az én bevált stratégiáim, ez mindenkinél más lehet, és időbe telik, míg megtaláljuk, nekünk, mi a legjobb.